A rendező mesterien fűzi egybe a két könyv cselekményszálát és párhuzamba állítva a kettőt, egy mennyeien könnyed, élvezetes és szórakoztató történetet tár a nézők elé. Bevallom, kissé sok idő kellett hozzá, hogy rávegyem magam a film megtekintésére. Megjelenésekor felkeltette a figyelmem, hiszen sok kritikus rendkívülinek tartotta, tartja. Nem csoda, hogy Meryl Streepet Oscar díjra jelölték Julia Child kíválló megformálása végett. Hmm. Akkor érdekes lehet, gondoltam. Később mégis halogatni kezdtem, kissé elment a kedvem tőle, főzésről szól, két írónő életéről, akik szakácskönyveket írnak, miért is érdekelne ez engem. Majd unalmamban csak rávettem magam, hogy adjak egy esélyt a filmnek. El kell mondanom, egyáltalán nem csalódtam és bátran ajánlom mindenkinek, aki kételkedne a cselekmény érdekfeszítő mivoltában.

A két főszereplő életét elválasztja ugyan az idő, különböző korszakokban éltek, de mégis közös bennük a szenvedély, akarat és elszántság. Mindkettőjük élete egy holtponthoz jut, amikor úgy érzik, hogy szükségük van valamire, ami motiválja őket és életkedvet hoz kissé unalmassá vált életükbe. Meryl Streep tökéletesen alakítja Julia Childot, egy amerikai hölgyet, aki diplomata férjével együtt, annak munkája miatt 1949-ben Párizsba költözik. Kezdetben nem találja a helyét, a főzéshez sem ért túlságosan, de úgy dönt, hogy unaloműzés gyanánt egy szakácsiskola tanulójaként francia mesterszakácsoktól tanulja ki a szakma fortélyait.. Innen ered kis kalandja, mely lassacskán élete értelmévé alakítja át a főzés örömét. Ezzel párhuzamban, napjainkban, pontosabban 2002-ben, Julie Powell, akit Amy Adams alakít, úgyszintén Brooklynból Quennsbe költözik, férjével Erickel. A hamarosan harmincadik életévét betöltő Julie nincs túlságosan megelégedve munkájával és ha rossz kedve van mindig főzéssel vidítja fel magát. Rendkívül csodálja Julia Childot és elhatározza, hogy egy év leforgása alatt elkészíti az összes ételt, pontosabban 524-et, amit Julia Child könyvében leírt.  Élményeit és tapasztalait nap mint nap az ebből a célból létrehozott blogján osztja meg  “rajongóival”. Ettől az elhatározásától kezdve számára is egy hatalmas kaland indul el, mely során sajnos nem egyszer veszíti el fejét és ütközik akadályokba. Hamarosan új szenvedélye házassága rovására is mehet.

Nem csupán szórakoztató, hanem rendkívül inspiráló alkotás. Főleg azok számára, akik kissé reményvesztettnek látják jövőjüket, úgy érzik, hogy hasztalanul töltik mindennapjaikat és, hogy életük sosem fordulhat jobbra. Azoknak a kezdő írópalántáknak vagy épp ihlet nélküli íróknak is ajánlom, akik úgy gondolják, hogy rosszul választottak szakmát és teljesen elveszettnek érzik magukat a mai rohanó világban. Azért tudom, hogy számukra ez tökéletes film, mert én is kissé eltévelyedett, összezavarodott és célvesztett  „írópalántának” tartom magam. A film adott egy kis reményt. Igen, lehetséges újat alkotni a régiből, lehetséges emberek figyelmét elnyerni és közben hűnek maradni önmagadhoz. És igenis léteznek olyan emberek a világon vagy épp a környezetedben, akik akkor is szeretnek, elfogadnak és bíznak benned valamint tehetségedben és képességeidben, ha már te minden önbizalmad és reményed elvesztetted. Képes lehet bárki újabb és újabb kudarcok után is felállni és tovább küzdeni a hőn áhított cél elérése érdekében.

Csak egy fontos dolgot kell szem előtt tartani: bármennyire is koncentrálunk önmagunk megvalósítására, sosem szabad elhanyagolni vagy megfeledkezni azokról a drága személyekről, akik mindvégig mellettünk álltak és folyamatosan bíztattak!

Olykor felteszem magamnak azt a kérdést, vajon oda jutottunk, épp annyira magányosak vagyunk, hogy képesek vagyunk idegeneket felhívni telefonon? Biztos veletek is megesett, nem egyszer, hogy ismeretlen emberkék hívtak fel. Ilyenkor két lehetőség van. Vagy elővesznek, hogy is merted őket zaklatni és miért hívtad őket (pedig pont az ellenkezője esett meg. Ez az abszurd, idegesítő és idegölő magatartás példája, amikor valaki elővesz, hogy miért zaklatod, közben te nem is láttad az ő telefonszámát eddig életedben…).

A másik eset inkább mókásnak mondható, mint idegesítőnek. Ez pedig az, amikor a titokzatos idegen, szórakozott telefonáló ismerkedni akar. Na igen, elég furcsa módja a barátkozásnak, de úgy néz ki, hogy még vannak olyan emberek, akiknek csak így akad bátorságuk valakivel beszélgetni.

Reggel épp legkedvesebb álmom mezején szaladgáltam, amikor az idilli pillanatot egy erős, váratlan és hosszú telefoncsöngés dúlta szét. Nem tértem magamhoz hirtelen, kapkodtam a telefonom után, hátha valami fontos, esetleg sürgős eset és kissé ijedten, enyhén álmos hanggal felkaptam és beleszóltam. Hát beszélgető partnerem először igen félénknek bizonyult, hiszen nem is szólt vissza. Ekkor erélyesebb hangon ismét megkérdeztem kivel beszélek, erre azt a választ kaptam, hogy: “találomra tárcsáztam.” Na jó, gondoltam hát akkor ez egy tévedés és elköszöntem, hogy probálkozzon akkor más irányban. Erre viszont a már nem annyira szégyellős férfihang beszélgetni akart és megkérdezte, hogy hol lakom, hova valósi vagyok. Na ekkor hirtelen két érzés kerülgetett. Nem tudtam, hogy csapjam az orrába a telefont vagy felhőtlen és irónikus kacajba fullasszam kissé zavarodott gondolataimat. Hát annyit tettem, hogy elmagyaráztam neki szépen, hogy nekem nincs időm ilyen badarságokra, elköszöntem és letettem a telefont.

Ezek után már nem tudtam visszaaludni!Hát “nagyon örültem” neki! Folyton azon járt az eszem, miért csinálhatnak ilyet az emberek? Unatkoznak? Pont ennyire? Vagy magányosak? Pont ennyire?

Get a life people!

Ne zaklass másokat, még akkor se ha unatkozol vagy magányos vagy!És főleg ne az éjszaka vagy kora reggel folyamán!Pont erre vannak a barátok, hogy már enyhítetlenül egyedül érzed magad, hogy ilyenkor velük beszélgess!Vagy ha nincsenek barátaid, menj el társaságba és ott szerezz magadnak, sokkal több esélyed van rá, minthogy egy találomra tárcsázott telefonszám tulajdonosánál próbálkozol. Kitudja ki van a vonal másik oldalán!

Nemrég néztem meg a Julie and Julia, sokak által egy kíválló alkotásnak számító filmet és most oda jutottam, hogy én is csak ajánlani tudom.  Könnyed, élvezhető, ellazító, de ugyanakkor inspiráló alkotás.

Jó szorakozást hozzá!

íme egy kis ízelítő:

Na még talán ez is beleférne! Origami cipő!

Egy pár kép arról, hogy a szórakozottabb cipőgyártók vagy a hatalmas képzelőerővel rendelkező divatdiktátorok hogy is képzelik el a jövő lábbelijét.

Azért remélem ezek megmaradnak a képzeletbeli világ divatmagazinjaiban, mert nem tűnnek túl bizalomgerjesztő és önbizalom növelő pipellőknek.

De ezt rátok bízom.

Ezeknek a cipőknek a viselője elég gyakran moshat lábat illetve arra is jobb ha odafigyel, hogy merre járkál, nehogy valami utcai hulladékba pimpikáljon.

És egyébként is, a cipők lényege nem az, hogy fedje és támassza a lábakat?

Ezek itt nem tűnnek valami kényelmes daraboknak. Vajon többféle méretben is kaphatók? Na de azt a tényt se hanyagoljuk, hogy eme lábbelik viselőinek feltétlenül esztétikus lábakkal kell rendelkeznie.

Még ennél is több és érdekes cipő itt.

Idén, ha minden jól megy, nyár folyamán megkapom a hivatalos diplomám is, úgyhogy már nem kell a helyettesítő papírkát libegtetni.

Egyébként pillanatnyilag munkakeresési stádiumban vagyok. Remélhetőleg beleütközöm a számomra is megfelelő lehetőségekbe. A többi pedig már csak a jövő titka.

Addig is újra üdvözlöm minden egyes “kis” olvasómat.  Megpróbálok idén is hű maradni a tőlem már megszokott színes, vicces és érdekes témákat felkínáló stílushoz. Nha majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Egyelőre ENJOY!

Na nem érdekel engem mit gondoltok ti, de ez akkor is vicces és tancolós és jóóóóóóó…

haha! Igen, ezennel hivatalosan is kijelenthetem…képes vagyok csodákat művelni!

Megvan az államvizsga, nem is akármilyen eredménnyel, büszke is vagyok magamra!

Frissen diplomázott újságíró és médiás… Lehet gratulálni!

Kezdhettek félni tőlem…hiszen ti is ismeritek a mondást…A sajtó a negyedik hatalom!

Ahogy Tekesz mondaná: Vigyázz! Újságíró vagyok és cirkuszt csinálok!

Erősen készül az államvizsgám… Óóóóóó jajj…csak az a baj, hogy elég nehezen megy… még másfél nap a leadásig és nekem még másfél fejezet befejezetlen…

Vajon én is csodákat tudok művelni? Hát az hamarosan ki fog derűlni.

Na vissza a fehér laphoz és fekete billentyűzethez…

Már kicsit azért hányingerkeltő ez a sok pityegés.

Jelenlegi állását itt lehet megtekinteni…