A boldogság receptje
A film cselekménye valós eseményeken alapszik. A történések, receptek pontos rekonstruálásában, Nora Ephron, a rendező és egyben a forgatókönyv írója, két alapműből inspirálódott: Julia Child: My Life in France valamint Julie Powell: Julie and Julia könyvekként is kiadott emlékirataiból.
A rendező mesterien fűzi egybe a két könyv cselekményszálát és párhuzamba állítva a kettőt, egy mennyeien könnyed, élvezetes és szórakoztató történetet tár a nézők elé. Bevallom, kissé sok idő kellett hozzá, hogy rávegyem magam a film megtekintésére. Megjelenésekor felkeltette a figyelmem, hiszen sok kritikus rendkívülinek tartotta, tartja. Nem csoda, hogy Meryl Streepet Oscar díjra jelölték Julia Child kíválló megformálása végett. Hmm. Akkor érdekes lehet, gondoltam. Később mégis halogatni kezdtem, kissé elment a kedvem tőle, főzésről szól, két írónő életéről, akik szakácskönyveket írnak, miért is érdekelne ez engem. Majd unalmamban csak rávettem magam, hogy adjak egy esélyt a filmnek. El kell mondanom, egyáltalán nem csalódtam és bátran ajánlom mindenkinek, aki kételkedne a cselekmény érdekfeszítő mivoltában.
A két főszereplő életét elválasztja ugyan az idő, különböző korszakokban éltek, de mégis közös bennük a szenvedély, akarat és elszántság. Mindkettőjük élete egy holtponthoz jut, amikor úgy érzik, hogy szükségük van valamire, ami motiválja őket és életkedvet hoz kissé unalmassá vált életükbe. Meryl Streep tökéletesen alakítja Julia Childot, egy amerikai hölgyet, aki diplomata férjével együtt, annak munkája miatt 1949-ben Párizsba költözik. Kezdetben nem találja a helyét, a főzéshez sem ért túlságosan, de úgy dönt, hogy unaloműzés gyanánt egy szakácsiskola tanulójaként francia mesterszakácsoktól tanulja ki a szakma fortélyait.. Innen ered kis kalandja, mely lassacskán élete értelmévé alakítja át a főzés örömét. Ezzel párhuzamban, napjainkban, pontosabban 2002-ben, Julie Powell, akit Amy Adams alakít, úgyszintén Brooklynból Quennsbe költözik, férjével Erickel. A hamarosan harmincadik életévét betöltő Julie nincs túlságosan megelégedve munkájával és ha rossz kedve van mindig főzéssel vidítja fel magát. Rendkívül csodálja Julia Childot és elhatározza, hogy egy év leforgása alatt elkészíti az összes ételt, pontosabban 524-et, amit Julia Child könyvében leírt. Élményeit és tapasztalait nap mint nap az ebből a célból létrehozott blogján osztja meg “rajongóival”. Ettől az elhatározásától kezdve számára is egy hatalmas kaland indul el, mely során sajnos nem egyszer veszíti el fejét és ütközik akadályokba. Hamarosan új szenvedélye házassága rovására is mehet.
Nem csupán szórakoztató, hanem rendkívül inspiráló alkotás. Főleg azok számára, akik kissé reményvesztettnek látják jövőjüket, úgy érzik, hogy hasztalanul töltik mindennapjaikat és, hogy életük sosem fordulhat jobbra. Azoknak a kezdő írópalántáknak vagy épp ihlet nélküli íróknak is ajánlom, akik úgy gondolják, hogy rosszul választottak szakmát és teljesen elveszettnek érzik magukat a mai rohanó világban. Azért tudom, hogy számukra ez tökéletes film, mert én is kissé eltévelyedett, összezavarodott és célvesztett „írópalántának” tartom magam. A film adott egy kis reményt. Igen, lehetséges újat alkotni a régiből, lehetséges emberek figyelmét elnyerni és közben hűnek maradni önmagadhoz. És igenis léteznek olyan emberek a világon vagy épp a környezetedben, akik akkor is szeretnek, elfogadnak és bíznak benned valamint tehetségedben és képességeidben, ha már te minden önbizalmad és reményed elvesztetted. Képes lehet bárki újabb és újabb kudarcok után is felállni és tovább küzdeni a hőn áhított cél elérése érdekében.
Csak egy fontos dolgot kell szem előtt tartani: bármennyire is koncentrálunk önmagunk megvalósítására, sosem szabad elhanyagolni vagy megfeledkezni azokról a drága személyekről, akik mindvégig mellettünk álltak és folyamatosan bíztattak!
